Szeretném ha tudnád kedves olvasó, hogy minden amit itt írok -sajnos- igaz. Minden amit leírok megtörtént velem, és úgy érzem, most 23 évesen megértem rá hogy írjak, hogy beszéljek róla.
Hogy miért? Szeretnék segíteni olyan embereknek, akik hasonló gondokkal küzdenek nap mint nap mint amikkel én küzdöttem évekkel ezelőtt. Ha valaki, én tudom milyen kirekesztettnek lenni, milyen amikor bántanak, fizikailag és lelkileg egyaránt. Annyi mindenről szerettem volna írni, de most azt érzem hogy ez az a téma amiről szeretnék és fogok is írni, mert a szülőknek tudniuk kell mi zajlik egy gyerekben ilyenkor, és a gyereknek pedig tudnia kell hogy nincs egyedül. Én például nem is találkoztam soha azzal a kifejezéssel hogy “kiközösítés” egészen addig, ameddig meg nem tapasztaltam általános iskolás, 5. osztályos koromban hogy mégis milyen is az. Kegyetlen és fájdalmas. Egyedül nem lehet feldolgozni, az egész életedre hatással lesz, de amiben biztos vagyok, hogy erősebben jössz ki belőle, mint most jelen pillanatban gondolnád.
Kiknek szánom ezt a blogot?
Elsősorban azoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek. Szeretnék utat mutatni, szeretnék megoldást nyújtani, hiszen van. Elképesztő dolgokon mentem keresztül, de most boldogabb és erősebb vagyok mint valaha, és még előttem az egész élet! Szeretném ezt a boldogságot és ezt a nyugalmat átadni minden olyan gyereknek, tininek, akinek gondjai vannak az iskolában.
A blogom második nagyon fontos célközönsége a felnőttek, a szülők. Rengeteg olyan szülővel találkoztam már, akik nagy mélabúsan mesélték, hogy a gyereknek gondjai akadtak az iskolában, de ő ugyan el nem tudja képzelni hogy egy gyereknek mégis mi gondja lehet, hiszen csak egy dolga van most az életben hogy tanuljon.
Szeretném felnyitni a szemeket, itt sokkal súlyosabb gondok vannak mint azt mi képzeljük. Szeretném a szülőknek a saját történetemen keresztül bemutatni hogy miket élnek át a gyerekek és mégis milyen nehézségeket okoznak a lelki gondok a tanulásban, a fejlődésben. Sokszor azt hinnénk azért hoz a gyerek ilyen rossz jegyeket mert ne tanul, pedig lelki vagy fizikai bántalmazás is állhat ennek hátterében.
Ezek a történetek nincsenek előre megírva, ezért nem egyszerre kerülnek majd fel a blogra. Ha esetleg új olvasóként csatlakozol, érdemes a legelejére görgetni hiszen az lesz az első blogbejegyzés és így végig követheted majd az egészet.
Előreláthatólag nem tudom hogy mennyit fogok írni, de szeretnék mindent, tényleg mindent kiírni magamból. Talán egy kis öngyógyítás nem tudom, de a lényeg, hogy már mosolyogva és boldogan ülök a laptopom előtt és szeretnék segíteni az írásommal…mindenkinek.
Köszönöm ha velem tartotok!
Kommentek